2018. december 12., szerda

Téli horgász tippek - helykeresés, etetés, szerelék

Hidegvizi kudarcok okai

A közösségi média jóvoltából azonnal közzétehetjük horgászati tapasztalatainkat, fogásainkat és az esetleges nullázásokat is. Ez mindenki számára hasznos lehet, tapasztalatokat, ötleteket és tippeket lehet szerezni ez által. De ahhoz, hogy a betli helyett a fogásokat tudjuk prezentálni, fontos megismernünk rengeteg olyan apróságot, amely a horgászatainkat sikeressé teheti. Meg kell ismernünk a „zsákmány” életmódját, életciklusát, és a „működési elvét”! 


Nagyon fontos tudnunk, hogy a halak hidegvérű állatok. Ez azt jelenti, hogy testhőmérsékletük megegyezik a környezetével, nincs saját belső „fűtőmotorjuk”, mint nekünk, embereknek. Ebből adódik, hogy az életműködésük alkalmazkodik a környezethez, a hőmérséklethez, az időjáráshoz, a nyomásváltozáshoz – egyszóval a klímához.

A lehűléssel együtt az életfunkciók lelassulnak, a mozgás, a táplálkozás folyamatosan csökken. Valamennyit mindig mozognak, de az életük drasztikusan változik ilyenkor. Ilyenkor csapatokba verődve megkeresik a vizek legmelegebb pontjait és ott vészelik át a telet. Ezek általában a legmélyebb pontok a vizekben. Gödrök, árkok, törések alja, stb. Az ősz során feltankolt tápanyagból kell gazdálkodniuk, azzal kell tavaszig átvészelni mindent. Mi horgászok sem járunk ki annyit – kevesebb a bejuttatott kaja is. Az esetlegesen talált táplálékból is csak azok használhatók, amelyekkel több energiát nyernek, mint ami a kereséssel elfogy. 
Ilyenkor nagy jelentősége van a nagy tápanyagtartalmú etetőanyagoknak, magas szénhidrát és fehérje tartalmú csaliknak. A hideg vízben is sikeres horgászathoz fel kell ismernünk ezeket és bármikor kapásra csábíthatjuk kedvenceinket. 

Amire figyelnünk kell: 

- A helyválasztás szerepe ilyenkor a legfontosabb. A sikeres horgászat alapja, hogy a hal ott legyen, ahol horgászunk. Ilyenkor már NEM tudjuk odacsalogatni a halakat etetés segítségével, nekünk kell megkeresni őket. Keresnünk kell a mélyebb pontokat, és a telelő helyeket. Ismernünk kell a vizet ahhoz, hogy ezekre rátaláljunk. 

- Az etetés minősége fokozottan számít. Már nem lehet egy vödör kukoricával odacsalni őket és kifogni mindet. Magas tápértékű komplex pelletekkel, nagy szénhidrát tartalmú etetőanyagokkal lehetünk eredményesek. Nem véletlenül sikeres ilyenkor a legtöbb helyen a feláztatott minőségi hallisztes pellet! 

- Nagyon fontos az etetés mennyisége – ezt rontják el legtöbben. A lelassult életvitel miatt kevesebbet esznek, és a mi fontosabb: lassabban emésztik meg azt. Tehát drasztikusan kevesebbet KELL etetni. Hamar eltelnek, és napokig emésztik a táplálékot és akkor nem lehet megfogni őket. Tehát összefoglalva az etetést: keveset kell etetni, de az nagyon jó minőségű, tápanyag-dús kaja legyen! 

- Amiről nagyon sokan megfeledkeznek ilyenkor az a szerelék finomítása. Mivel a halak lassan, finoman táplálkoznak, megvizsgálva a kaját, hogy megéri-e nekik az energia befektetést vesződni vele, vagy sem, könnyebben észreveszik a szerelékünket. Ezért aztán ilyenkor a végletekig le kell finomítani az egész rendszert. Nem csak a horgot, hanem az összhangban lévő egész szereléket. Finom bot, vékony zsinór, előke, pici horog és általában pici csali – általában ez a siker kulcsa. Egy klasszikus fenekező felszerelést nem lehet már az ilyen vizekre lefinomítani. Megszűnik az összhang: törik, szakad, halat vesztünk vele. Ilyenkor legjobb a finom feeder és pickerbot 14-16-os főzsinór, 12-14 horog… 

A csalik szerepe ilyenkor különösen fontos. A legtöbb esetben a nagyon apró, 6-8 mm csalikra van már csak értékelhető kapás. Az élő anyag szerepe is felértékelődik. Rengeteget javíthat, ha a szokásos hajszálelőkés/csalitüskés felkínálás mellé 1-2 szem csonti kerül még pluszba a horogra. 



A horgászat megkezdésekor – ha nem ismerjük a vizet – ilyenkor különösen érdemes a helyiektől, a halőrtől/tógazdától érdeklődni, hova üljünk le?Hol fogtak a napokban, hol vannak mozgások, túrások? Ez egy jó kiindulási alap. Ha ennek ellenére órákon keresztül nincs mozdításunk sem, akkor pakolás, költözésre fel! Sokan ezt nem teszik meg, pedig értelmetlen tovább ott ülni. Érdemes folyamatosan figyelni a vizet, a mozgásokat és a látottak alapján akár változtatni.

Én ilyenkor gyakran előveszem a method mellett a klasszikus feeder versenyszereléket is. A 10-15g kosárba ragasztott csonti kerül, a 14-16-os horogra pedig 1-2 csonti vagy pinki. A lehűlő vizekben a halak értékelik a fehérjét, és sokszor a nyári fogásokhoz hasonlatos mennyiséget lehet ilyenkor is partra csalni. Ami ebben a hideg vízben szórakozásnak sem utolsó dolog! 

Nagyon fontos különbség van a lehűlő és a felmelegedő vizek élete között. Lehűlő vízben minden lassul, minden állat a túlélésre megy – valahogy átvészelni a hideg időszakot. Egyre kevesebb a tápanyag, egyre inkább romlanak az életkörülmények. Napról napra egyre keményebben kell küzdeni az életben maradásért. Az éjszaka során lehűlt vizek már nem melegszenek fel nappal – mint tavasszal. A partszéli vizek láthatóan letisztulnak, nincs benne annyi plankton, és a halak sem keverik fel az iszapot. Ilyenkor a halak a mélyebb helyeket keresik, míg a felmelegedő vizekben inkább a sekélyebb részeken tartózkodnak. 
A felmelegedő vizekben az újraéledő természet egyre több tápanyagot biztosít, élénkül minden és a tavaszi ívásra készülve önfeledten zabálni kezdenek a halak, gyűjtve az energiát. Hasonlatos a dolog a filozófiából jól ismert félig teli, vagy félig üres pohár esetéhez. Ugyanolyan hideg a víz, de a természet másként közelíti meg a dolgokat… 
Nagyon sok helyen – hála istennek – telepítenek a tavakba tokfajtákat. Ezekre ebben a hideg időben is érdemes horgászni, ugyanis ezek a halak a természetes vizeikben ezen a hőmérsékleten is intenzíven táplálkoznak, mozognak. Így a hideg idő ellenére is megfoghatók, igazi sport élményt okozva. Általánosságban annyit érdemes róluk tudni, hogy kedvelik a part menti töréseket, annak mentén folyamatosan mozognak. Ezért legtöbbször szinte láb alól foghatók… 


És még egy fontos dolog:

Ha nem sikerül valahol halat fogni 2 lehetőségünk van. Megmagyarázzuk és ráfogjuk a környezetünkre, a halak kapókedvére, az időre, a légnyomásra, arra, hogy nincs hal a vízben, a körülmények ellenünk való szándékos összeesküvésére, vagy bármi alibire vagy elgondolkodunk. Az első megoldás a lelkünket megnyugtatja, de nem visz előbbre. Sikerült a kudarcunkat valakire, valamire rákenni és mi nyugodtan ülhetünk a nem létező babérjainkon. Végső soron becsapjuk önmagunkat – a környezetünk meg úgysem hisz a magyarázatokban. 

Vagy elgondolkodunk – mit rontottunk el? Rossz helyen, rossz csalival, etetővel próbálkoztunk? Nem próbáltunk változtatni a nem működő dolgokon? Nem volt a körülményekhez igazítva a felszerelésünk? Lusták voltunk megfelelő helyet keresni? Mert a büfé, a WC olyan messze van onnan? Túl sokat, túl keveset etettünk? 
Ez a szemlélet minden esetben előre fogja mozdítani a horgászatainkat. Ötletek jutnak eszünkbe, kipróbálunk dolgokat, módszereket és előbb utóbb rátalálunk a megoldásra. És az, amikor mi halat fogunk és más nem – megfizethetetlen! Soha ne szégyelljünk tanulni, gondolkodni, kísérletezni. 


Kívánok mindenkinek fogásokban gazdag horgászatokat a hideg vizekben is!

Forrás: horgasz-zona.hu

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése